2014. október 9., csütörtök

Sziasztok!

Túl vagyok az első éjszakán Cranfieldben :) Már korán reggel ébredtem, (szerintem amiatt, hogy itt egy órával korábban vagyunk, mint otthon). Mivel csak 11:30-kor kezdődött a beíratkozásos program, ezért a reggeli fél 8-as ébredés után összeszedtem magam, felhúztam a nyúl cipőt és felavattam a környéket! Futottam 5 bemelegítő km-t, ami arra is jó volt, hogy kicsit feltérképezzem a környéket. :)
Egy mellékúton futottam, ahol egy lélek sem járt, de üdvözlő tábla az volt

Az út, ahol 30-as a sebesség korlátozás :) persze mérföld/órában :)

Egy farm, ami mellett elfutottam és békésen legelésztek a tehénkék :)

Futás után a Zsófival "vadászni" indultam, mindenképp szereznünk kellett valami reggelit, mert kezdett az éh halál fenyegetni! Itt a campuson van egy kis bolt, maximum 100 m2, de a legfontosabbak meg vannak benne. (későbbi tapasztalatok alapján, összehasonlítva a Tesco és az Asda (mint otthon az Auchan) áraival, picit drágább, de nem relevánsan) Úgy tudom, hogy a kisboltot az egyetem működteti, tehát valószínűleg nem az a céljuk, hogy nagyon drágán adjanak mindent, hanem egyszerűen az, hogy ellássák a diákokat.
Beszereztünk egy bagettet, egy adag szalámit, és csaptunk egy királyi reggelit. :)

Végül nem tudtuk kivárni a 11:30-at, a Zsófival felfedező útra indultunk, hogy kiderítsük merre lesz a beíratkozás és hátha akár korábban is le tudjuk rendezni. (nem mintha bárhová siettünk volna) :)
Ahogy sejtettük, már korábban megkezdhettük a beíratkozási procedúrát. Minden dologra külön állomás volt kijelölve egy nagy épületen belül. Külön helyen adtuk le a már otthon kitöltött regisztrációs papírunkat, majd egy másik állomáson megkaptuk az egyetemi kártyánkat, majd a következőn intézhettük a banki papírokat, stb. Nagyon szervezett volt, az állomások között külön emberek voltak még arra is, hogy terelgessenek, hogy merre menj tovább, sőt még táblákkal is mindent jelöltek.
Amit már az első pillanattól tapasztaltam, hogy nagyon-nagyon segítőkészek. Mindenki. Ez úgy gondolom, hogy kicsit más mint otthon, nem mondom, hogy otthon nincs így, de itt úgy érzem, hogy mindenki a saját határain túl is próbál segíteni. Ha nem tudja a választ, addig telefonál, vagy jár utána, amíg nem talál valakit, aki igen. Ez nagyon jó érzés, hogy nem kell félni attól, hogy valamit el kell intézni, mert előbb, vagy utóbb sikerül.

A beíratkozás helyszínén kiállító standokat állítottak fel, ahol minden, az egyetemi élettel kapcsolatos szervezet, club, stb. képviseltette magát és lehetett kérdezni tőlük.
Bemutatták, hogy milyen sportolási lehetőségek vannak, körülbelül 20 sport vagy tánc lehetőségből lehet választani, aminek a díja egy évre 20 £ és néhány sportnál még kell pluszban fizetni valamennyit.

Délutánig még volt bőven szabadidőnk, így elmentünk meglátogattunk egy magyar családot, akik szintén ideköltöztek Cranfieldbe. Ők a campuson nem kollégiumi szobát igényeltek, hanem egy házat (lehetett azt is családoknak), és meg is kapták! :) Egy helyes kis angol sorházban laknak itt a campuson, az Évi, az anyuka jár az egyetemre, a férje pedig egyelőre otthon van a kislányukkal, aki hamarosan tölti a három évet.

Szombatra megbeszéltünk egy bevásárlást, mivel ők kocsival jöttek  és az első bevásárlást mindenképp könnyebb így megejteni, illetve az IKEA-t is beterveztük a programba, mert ott is szerettünk volna beszerezni néhány dolgot.

De térjünk vissza  a péntek estéhez, mivel a beíratkozáskor egy barbecue partira kaptunk meghívást, az egyetemi diák klubba. :) (de jó, akkor a vacsira sem lesz gond és kezdődhet az ismerkedés) :)



A barbecue partin egy hamburgerhez hasonló valamit kaptunk, de volt tészta paradicsomszósszal és krumplisaláta és még más fajta saláták is, amiből korlátlanul tudtunk enni. :) Szépen jól laktunk és megtaláltuk az első leendő csoporttársunkat, egy finn lányt.

A barbecue patyt végül egy-egy sör elfogyasztásával zártuk, ami nem olcsó mulatság errefelé :) 1/2 pint, ami kb. 0,28 liter sört jelent 1,5 £-ba kerül a CSA-be, vagyis 600 Ft. :)

Az első teljesen Cranfieldben eltöltött nap után pedig alig vártam, hogy ágyba kerülhessek.

A következő részben:... :) store check, árfigyelés (kinek mi :) ) az Asdaban, az első főzés és az első itt töltött hétvégéről :)

Most pedig "...búcsúzik a Füles mára..."







2014. október 6., hétfő

Kedves Mindenki!

Végre jutott egy pici időm arra, hogy írjak az élményeimről. Kezdem is a legelején.

Egy másik magyar lánnyal, Zsófival együtt repültünk, csomagok feladva, gépet elértük :)
Még szép napsütéses délután volt, mikor Lutonban landoltunk, majd összeszedtük a csomagokat és megkerestük, hogy pontosan honnan is indul a buszunk Cranfield (vagyis Milton Keynes felé először, ahol átszálltunk egy másik helyi buszra) irányába. Körülbelül 40 perc+15 perc buszozással Cranfield be, vagyis Cranfield University megállóba érkeztünk.

Cranfield University
Cranfield egy kis falu, Milton Keynes és Bedford között. Az egyetem pedig Cranfield falutól kb. 5 km-re található. Az egyetem kb. 20-30 egyetemi épületből és kb. ugyanennyi kollégiumi épületből áll, úgy kell elképzelni, mintha a semmi közepére ledobtak volna sok-sok egyetemi épületet, kollégiumi épületeket, könyvtárat, postát és boltot. Körülbelül ennyiből áll az "egyetemi falu".

A kollégiumban egy fős szobákban laknak az emberek, kb. 25-30 szoba van egy-egy épületben. Lehetett választani, fürdőszobás és nem fürdőszobás szobák között, természetesen egy kicsit magasabb díjért.

Az én kollégiumi épületem

Az én blockomban (épület) 6 főre van egy elég nagy konyha, teljesen felszerelt, rendszeresen takarítják, így a főzési lehetőség is biztosítva van. (már fel is avattam a konyhát :) )

A szobám első nap délután, de természetesen már szépen belaktam


A szobám nagyon kis takaros, egy nagy ablakkal, és fürdőszobával. Teljesen jól elférek benne. Az ágy ugyan nem az igazi, de majd megszokom. :)

Kilátás a szobámból első reggel



Szóval első este szépen megérkeztünk, gyorsan átestünk egy regisztrációs procedúrán, ahol nagyon kedves és segítőkész volt mindenki. Valóban maximum 5 perc volt és már a kezünkben volt a szobánk kulcsa, majd elindultunk a Mitchell hallból, ahol a kulcsokat (és egy térképet) megkaptuk (egy másik kollégiumi épület kb. 2 perc sétára az én blockomtól) megkeresni a saját házunkat. Sikerrel is jártunk, azonban az én házam bejárati ajtaját sehogy sem nyitotta a kapott kártya (kártyával nyílik a ház bejárati ajtaja és a folyosó ajtó is, kulcs csak a szoba ajtóhoz van), akárhogy próbálkoztam. Végül addig kopogtam, míg egy kínai lány meglátott és beengedett. :)
Így érkeztem meg első este a szobámba, (később kiderült, hogy rossz volt a kártyám), este még arra is volt időm, hogy mindent kipakoljak.

Majd elérkezett a második nap. :) De arról majd csak később, egy következő bejegyzésben és a további élményekről is írok majd, sőt fotókat is csatolok. :)