Kedves Mindenki!

Ahogy ígértem, ismét jelentkezem (ugyan nem számoltam ki, hogy sikerült-e betartanom, hogy most korábban, mint legutóbb). Az előző bejegyzésben ígéretet tettem, hogy írok kicsit az oktatási rendszerről, de ezt már részben bemutatták helyettem :) , de azért néhány helyi jellegzetességet és saját tapasztalatokat hozzá tennék.

Épp a mai napon jelent meg az Indexen a cikk, amelyben magyar fiatalok mesélnek az angliai egyetemek rendszeréről:

http://index.hu/kulfold/2014/11/19/itt_rengeteget_kell_gondolkodni/

Csak megerősíteni tudom a cikkben leírtakat. Mi is kaptunk nyomtatásra és fénymásolásra külön összeget (alanyi jogon), amely valóban ki fog tartani becslésem szerint is év végéig. Az én MsC kurzusom úgy épül fel, hogy egy héten keresztül folyamatosan órák vannak az adott heti modullal kapcsolatban, különböző tanárokkal, különböző témákban, majd a következő héten egy 5-6 oldalas beadandó dolgozatot kell megírni.
Rendszeresen vannak az órákon kisebb nagyobb csoport feladatok. Előfordul, hogy ott az órán adnak egy kérdést, témakört és fél óra múlva prezentálnom/nunk kell. Itt nincs sok lehetőség, nincs idő a Google baráthoz fordulni, azonnal gondolkodni kell és összerakni egy prezentációt (aminek van eleje, vége, lényege és mondanivalója). CSAK a saját és a csoport társaid eszére számíthatsz, ami néha lutri, mert nem tudhatod kivel kerülsz össze.
A legutóbbi feladat egy "podcast" (rövid, maximum 5 perces szöveges audio riport) készítése volt, egy pala gáz kitermelő cég stakeholderek (érintettek) felé történő kommunikációs tervét kellett prezentálnunk a cég menedzsmentje részére.
Erre a feladatra egy délutánunk volt és mivel jó kis csapatba kerültem, úgy gondolom szuperül oldottuk meg a feladatot (illetve a visszajelzések is nagyon pozitívak voltak). Bevallom nagyon élveztem, mivel többféle területen szerzett tapasztalataimat is használhattam.
Sokszor nehéz együtt dolgozni más diákokkal, akiknek esetleg nincs munkatapasztalatuk, mert nehezen tudják elképzelni, hogy működik a való életben egy cég, vagy egy projekt. De inkább fordított szemszögből nézve a dolgot, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy (koromhoz képest) igen sokféle és minőségi munkatapasztalat áll a hátam mögött, amelyekre támaszkodhatok és amelyeket hasznosítani tudok egy-egy feladat megoldásában.

Az elején még úgy gondoltam, hogy "húú, szuper, van egy hetem pihenni, azon a héten amikor a beadandó dolgozatot kell írni", "csak 5-6 oldal, az semmi". Hát itt, a beadandó dolgozatot is kissé másként értelmezik, mint otthon. :)
Egyrészről, bevallom nem könnyű angol nyelven, tudományosan fogalmazni, nem az egyszerű, beszélt nyelven. (de már kezdek belejönni, a gyakorlási lehetőséget két hetente biztosítja az egyetem ;) ) Ezen kívül itt egy-egy beadandó dolgozathoz rengeteget kell olvasni (ahogyan az Indexes cikkben is említik a diákok), ahhoz, hogy legyen egyáltalán ötletem, hogy mit írjak, hogyan írjam, mi legyen a gondolat menet, stb. Az olvasmányaimat pedig szigorúan hivatkoznom kell, megemlíteni a dolgozatban, ütközteti a különböző nézeteket, stb. Hát nem könnyű. (már nagyon várom az első dolgozatom eredményét)
Illetve a kész dolgozatokat egy Turnitin nevezetű rendszerbe kell feltölteni, ami minden másolást és plagizálást kiszűr. Tényleg mindent, ha két-három szó ugyan úgy szerepel egymás mellett, mint egy adott forrásban, vagy valahol az interneten, azt is. Nem cicóznak, nagyon keményen büntetnek, ha plagizál valaki, gondolkodás nélkül kiteszik az egyetemről. A riportot én is láthatom, hogy hány százalék az egyezőség (cél, hogy 20% alatt legyen). Nekem eddig egyetlen dolgozatom sem volt a 20% közelében sem, és annak ellenére, hogy minden módon próbálom kerülni a plagizálást, azért mindig aggódva várom a Turnitin riportot. (egyes közszereplőink bajba lennének itt a diplomadolgozat, vagy a Phd dolgozat írással :) )

Az értékelés itt %-os rendszerben történik. Egy angol fiútól, (aki a Bsc-jét itthon, tehát Angliában végezte, ezért ismeri a rendszert) azt hallottam, hogy 65-70%-os értékelés már nagyon jónak számít (ezen én meglepődtem, és gyorsan mindenféle elvárás alól felmentettem magam). A minimum, amit el kell érni az 50%, ahhoz hogy elfogadják a dolgozatot, de ha véletlen ez nincs meg, akkor még mindig van arra esély, hogy a többi dolgozat átlaga felhúzza azt az egyet, és ezért nincs belőle probléma. (a vizsga ismétlést, UV-t, itt nem ismerik, itt olyan NINCS)

Néhány szót még általánosságban. Teljesen egyet értek az egyik Indexes szereplő kommentjével, miszerint:
„Az egyetembe pumpálják a pénzt, folyamatosan modernizálják a felszerelésüket és az épületeket. Nagyon elkeserítő azt hallani, hogy ezzel szemben Magyarországon az oktatásból inkább kivonják a pénzt.”

Ezt úgy kell érteni, hogy nem csak az állam és természetesen a diákok, (mivel itt fizetős a felső oktatás és épp ma futottunk bele Londonba egy tüntetésbe ezzel kapcsolatban) adják a tőkét az oktatásba, de a különböző vállalatok is keményen hozzájárulnak és támogatják az egyetemeket, az egyetemi kutatásokat, projekteket.
Ezért cserébe szoros együttműködés zajlik az egyetemek és a vállalatok között és az egyetemek olyan területekre fekszenek rá kutatás kérdésben, amikben a vállalatok is érdekeltek és aminek van jelenlegi piaci haszna.

A fent említett modulokból (ami 2 hetes, első hét az órák, utána második héten beadandó írás) 8 modul van, amik körülbelül február végén fejeződnek be. Utána márciustól következik egy csoport projekt, majd májustól az egyéni projekt és a szakdolgozat írás.
A vállalatokkal való együttműködés a csoport projekt és az egyéni projekt megválasztásában is megnyilvánul. Decemberben kihirdeti az egyetem, hogy milyen projektekre lehet jelentkezni. Hangsúlyozom, ezek VALÓS, projektek, kutatási kérdések, ami valamely vállalatot foglalkoztatja, vagy az egyetem valamelyik kutatásával kapcsolatos.
Évente több olyan csoport projekt van, amely azt jelenti, hogy a vállalat kiad egy projektet, minden támogatást (pénzbeli, eszközbeli, stb.) megad ahhoz, hogy a projekt keretében az egyetemi csoport a munkája során megoldhassa azt, majd a vállalt megvalósítja. Ez mindenkinek jó, mert a diákok egy valós kérdésen dolgoznak, a vállalat pedig kiszervezte egy projektjét.
Tehát a lényeg, sokkal-sokkal szorosabb az együttműködés itt a multinacionális (akik jelenleg otthon a fő gonoszok, ideértve a bankokat, telekommunikációs cégeket, kiskereskedelmi láncokat) vállalatokkal, bankokkal, állami cégekkel. Lehet azt mondani, hogy pénz kérdés, de úgy gondolom, hogy nem mindig minden CSAK pénz kérdés.

Egy jó példa, néhány hete a British Airways egy kiselejtezett B737-est adott az egyetemnek (egyébként valószínűleg valahol egy repülőgép temetőben landolt volna) (az egyetemnek van egy saját reptere, mivel itt repüléssel kapcsolatos mérnöki tudományokat is oktatnak, de nem pilótákat képeznek), így ezen a gépen tudnak gyakorolni a diákok és nem kell elmenni más nagy repterekre. És hogy kép is legyen a mai blogban :)

Kissé hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de ha már ritkán írok, akkor legalább egy kicsit hosszabbat. :)
Következő bejegyzés témája...

Hmm... Kicsit sok idő telt el a második bejegyzésem óta, de mentségemre szóljon, hogy egy percem sem volt unatkozni.
Az első hétvégét az élelmiszer ellátmány és néhány fontos apróság beszerzésével töltöttük. :) Meglátogattuk az ASDA-t és az IKEA-t. :) Tehát megtörtént az első store check (később már a Tescot és a Sainsbury's-t is feltérképeztem).

Vasárnap reggel ingyenes reggelit kaptunk az egyik helyi étkezdében (szombat este pedig ingyenes barbecue party volt a diák egyesületnél):

majd elmentem futni, megfőztem az első ebédemet és izgatottan vártam az első hetet és a beiratkozást.

Az első hét egy bevezető hét volt, ahol mindent részletesen, sőt inkább szájba rágósan elmondtak és elmutogattak.
A beiratkozás úgy zajlott, hogy különböző termekben különböző check pointokat helyeztek el és minden állomáson más-más dolgot intézhettél el. Eltévedni nehéz lett volna, de biztos, ami biztos, az egyetem személyzete ezt terelő kordonszalaggal biztosította a különböző termek között és a kordonszalagon belül több ember is felügyelte, hogy nehogy kihagyj egyetlen állomást se. :)

És ttttáááádddáámmm :) megkaptam a kártyámat:

A kártyával kedvezményesen utazhatok a helyi buszon és éljen, grátisz fénymásolási és nyomtatási lehetőség is jár hozzá, néhány ezer oldal mennyiségben (a kártyát az egyetem területén több helyen elhelyezett nyomtatók bármelyikéhez érintem és már nyomtathatom is a korábban a nyomtatóra küldött oldalakat). Továbbá a kártyával tudok belépni a lakó épületembe és a folyosón is ezt kell használnom, hogy be tudjak menni a szobámhoz.
A beiratkozási héten tényleg mindent elmondtak, különböző előadásokat tartottak a témákban. Amit szeretnék kiemelni és az első naptól kezdve tapasztaltam, hogy valamikor réges-régen, óriási tűzvész pusztíthatott errefelé, mert rettegnek a tűzesetektől. És a biztonság mindenhol, minden esetben a legfontosabb: Safety first!
Persze egyetértek én ezzel, de azért nem gondolom hogy túlzásba kellene esni. Számomra kicsit zavaró, hogy a legtöbb előadáson az első 1 percben elmondják, hogy merre találjuk a vészkijáratokat, tűz esetén hol kell gyülekezni, és merre kell menekülni.

 De a biztonsági kérdés mindenhol nagyon fontos és úgy érzékelem, hogy bizonyos esetekbe már túlzásba is viszik, bizonyos esetekben viszont úgy gondolom, hogy nagyon jól működik. Például a diák egyesületnél ingyenesen lehet kapni "kukás" mellényt, biciklizéshez, futáshoz, stb., szerintem ez nagyon jó.

Szennyvíz tisztítás

Szennyvíz tisztító

Miután a beiratkozási héten mindent megtudtam (mennyi mindent fogok én itt tanulni), pénteken egy tanulmányi sétát csináltunk az egyetem területén. A Cranfield Egyetem fő területe leginkább a mérnöki képzések, környezet mérnöki, repülés technológiai, stb. de nem csak tanítják ezeket, hanem maguk is próbálnak példát mutatni és megteremteni a gyakorlási lehetőséget a diákok számára. Az egyetemnek saját szennyvíz tisztító telepe van, saját szelektív hulladék gyűjtő telepe, és repülőtere. Például soha nem jártam eddig szennyvíz tisztító telepen és érdekes volt, ahogy elmagyarázták a különböző folyamatokat.

Harry Potter ebédlője

A hétvégi program Oxford volt. Semmiképp sem akartunk otthon ülni, gyönyörű idő volt, és semmi fontos beadandó dolgozat nem várt még ránk (nem úgy mint most :) ). Oxford egy gyönyörű egyetemi város, tele érdekes egyetemi épületekkel. Többek között Harry Potter ebédlőjét is meglátogattuk (ez a terem ihlette a Harry Potter filmben megjelenő étkezőt).

Oxfordi kirándulás alkalmával megtanultuk, hogy érdemes return jegyet venni a buszon, sokat lehet spórolni. :)

Késő este értünk vissza campusra és másnap már kezdődött is az első hét, az első tantárggyal: Principles of sustainability.

Ígérem, a következő bejegyzésem hamarabb jön, mint ez, és írok majd az oktatási rendszerről, mert az nagyon más, mint az otthoni egyetemeken és az eddigi tanulmányi tapasztalataimról.

Sziasztok!

Túl vagyok az első éjszakán Cranfieldben :) Már korán reggel ébredtem, (szerintem amiatt, hogy itt egy órával korábban vagyunk, mint otthon). Mivel csak 11:30-kor kezdődött a beíratkozásos program, ezért a reggeli fél 8-as ébredés után összeszedtem magam, felhúztam a nyúl cipőt és felavattam a környéket! Futottam 5 bemelegítő km-t, ami arra is jó volt, hogy kicsit feltérképezzem a környéket. :)

Egy mellékúton futottam, ahol egy lélek sem járt, de üdvözlő tábla az volt

Az út, ahol 30-as a sebesség korlátozás :) persze mérföld/órában :)

Egy farm, ami mellett elfutottam és békésen legelésztek a tehénkék :)

Futás után a Zsófival "vadászni" indultam, mindenképp szereznünk kellett valami reggelit, mert kezdett az éh halál fenyegetni! Itt a campuson van egy kis bolt, maximum 100 m2, de a legfontosabbak meg vannak benne. (későbbi tapasztalatok alapján, összehasonlítva a Tesco és az Asda (mint otthon az Auchan) áraival, picit drágább, de nem relevánsan) Úgy tudom, hogy a kisboltot az egyetem működteti, tehát valószínűleg nem az a céljuk, hogy nagyon drágán adjanak mindent, hanem egyszerűen az, hogy ellássák a diákokat.
Beszereztünk egy bagettet, egy adag szalámit, és csaptunk egy királyi reggelit. :)

Végül nem tudtuk kivárni a 11:30-at, a Zsófival felfedező útra indultunk, hogy kiderítsük merre lesz a beíratkozás és hátha akár korábban is le tudjuk rendezni. (nem mintha bárhová siettünk volna) :)
Ahogy sejtettük, már korábban megkezdhettük a beíratkozási procedúrát. Minden dologra külön állomás volt kijelölve egy nagy épületen belül. Külön helyen adtuk le a már otthon kitöltött regisztrációs papírunkat, majd egy másik állomáson megkaptuk az egyetemi kártyánkat, majd a következőn intézhettük a banki papírokat, stb. Nagyon szervezett volt, az állomások között külön emberek voltak még arra is, hogy terelgessenek, hogy merre menj tovább, sőt még táblákkal is mindent jelöltek.
Amit már az első pillanattól tapasztaltam, hogy nagyon-nagyon segítőkészek. Mindenki. Ez úgy gondolom, hogy kicsit más mint otthon, nem mondom, hogy otthon nincs így, de itt úgy érzem, hogy mindenki a saját határain túl is próbál segíteni. Ha nem tudja a választ, addig telefonál, vagy jár utána, amíg nem talál valakit, aki igen. Ez nagyon jó érzés, hogy nem kell félni attól, hogy valamit el kell intézni, mert előbb, vagy utóbb sikerül.

A beíratkozás helyszínén kiállító standokat állítottak fel, ahol minden, az egyetemi élettel kapcsolatos szervezet, club, stb. képviseltette magát és lehetett kérdezni tőlük.
Bemutatták, hogy milyen sportolási lehetőségek vannak, körülbelül 20 sport vagy tánc lehetőségből lehet választani, aminek a díja egy évre 20 £ és néhány sportnál még kell pluszban fizetni valamennyit.

Délutánig még volt bőven szabadidőnk, így elmentünk meglátogattunk egy magyar családot, akik szintén ideköltöztek Cranfieldbe. Ők a campuson nem kollégiumi szobát igényeltek, hanem egy házat (lehetett azt is családoknak), és meg is kapták! :) Egy helyes kis angol sorházban laknak itt a campuson, az Évi, az anyuka jár az egyetemre, a férje pedig egyelőre otthon van a kislányukkal, aki hamarosan tölti a három évet.

Szombatra megbeszéltünk egy bevásárlást, mivel ők kocsival jöttek  és az első bevásárlást mindenképp könnyebb így megejteni, illetve az IKEA-t is beterveztük a programba, mert ott is szerettünk volna beszerezni néhány dolgot.

De térjünk vissza  a péntek estéhez, mivel a beíratkozáskor egy barbecue partira kaptunk meghívást, az egyetemi diák klubba. :) (de jó, akkor a vacsira sem lesz gond és kezdődhet az ismerkedés) :)



A barbecue partin egy hamburgerhez hasonló valamit kaptunk, de volt tészta paradicsomszósszal és krumplisaláta és még más fajta saláták is, amiből korlátlanul tudtunk enni. :) Szépen jól laktunk és megtaláltuk az első leendő csoporttársunkat, egy finn lányt.

A barbecue patyt végül egy-egy sör elfogyasztásával zártuk, ami nem olcsó mulatság errefelé :) 1/2 pint, ami kb. 0,28 liter sört jelent 1,5 £-ba kerül a CSA-be, vagyis 600 Ft. :)

Az első teljesen Cranfieldben eltöltött nap után pedig alig vártam, hogy ágyba kerülhessek.

A következő részben:... :) store check, árfigyelés (kinek mi :) ) az Asdaban, az első főzés és az első itt töltött hétvégéről :)

Most pedig "...búcsúzik a Füles mára..."

Kedves Mindenki!

Végre jutott egy pici időm arra, hogy írjak az élményeimről. Kezdem is a legelején.

Egy másik magyar lánnyal, Zsófival együtt repültünk, csomagok feladva, gépet elértük :)
Még szép napsütéses délután volt, mikor Lutonban landoltunk, majd összeszedtük a csomagokat és megkerestük, hogy pontosan honnan is indul a buszunk Cranfield (vagyis Milton Keynes felé először, ahol átszálltunk egy másik helyi buszra) irányába. Körülbelül 40 perc+15 perc buszozással Cranfield be, vagyis Cranfield University megállóba érkeztünk.

Cranfield University

Cranfield egy kis falu, Milton Keynes és Bedford között. Az egyetem pedig Cranfield falutól kb. 5 km-re található. Az egyetem kb. 20-30 egyetemi épületből és kb. ugyanennyi kollégiumi épületből áll, úgy kell elképzelni, mintha a semmi közepére ledobtak volna sok-sok egyetemi épületet, kollégiumi épületeket, könyvtárat, postát és boltot. Körülbelül ennyiből áll az "egyetemi falu".

A kollégiumban egy fős szobákban laknak az emberek, kb. 25-30 szoba van egy-egy épületben. Lehetett választani, fürdőszobás és nem fürdőszobás szobák között, természetesen egy kicsit magasabb díjért.

Az én kollégiumi épületem

Az én blockomban (épület) 6 főre van egy elég nagy konyha, teljesen felszerelt, rendszeresen takarítják, így a főzési lehetőség is biztosítva van. (már fel is avattam a konyhát :) )

A szobám első nap délután, de természetesen már szépen belaktam

A szobám nagyon kis takaros, egy nagy ablakkal, és fürdőszobával. Teljesen jól elférek benne. Az ágy ugyan nem az igazi, de majd megszokom. :)

Kilátás a szobámból első reggel

Szóval első este szépen megérkeztünk, gyorsan átestünk egy regisztrációs procedúrán, ahol nagyon kedves és segítőkész volt mindenki. Valóban maximum 5 perc volt és már a kezünkben volt a szobánk kulcsa, majd elindultunk a Mitchell hallból, ahol a kulcsokat (és egy térképet) megkaptuk (egy másik kollégiumi épület kb. 2 perc sétára az én blockomtól) megkeresni a saját házunkat. Sikerrel is jártunk, azonban az én házam bejárati ajtaját sehogy sem nyitotta a kapott kártya (kártyával nyílik a ház bejárati ajtaja és a folyosó ajtó is, kulcs csak a szoba ajtóhoz van), akárhogy próbálkoztam. Végül addig kopogtam, míg egy kínai lány meglátott és beengedett. :)
Így érkeztem meg első este a szobámba, (később kiderült, hogy rossz volt a kártyám), este még arra is volt időm, hogy mindent kipakoljak.

Majd elérkezett a második nap. :) De arról majd csak később, egy következő bejegyzésben és a további élményekről is írok majd, sőt fotókat is csatolok. :)